Megismerkedéstől a lánykérésig – képregény Julitól

j

2014. Első napom a Ligetben, ártatlanul (egyetemi) gyakorlatra érkeztem, még semmit nem sejtve arról, hogy egy kiszemelt „áldozat” leszek. Első nap belecsöppentem egy olyan pörgésbe, ahol egy fél szendvicset alig volt időnk megenni, de ez akkor fel sem tűnt, nagyon élveztem. Akkori közvetlen főnököm felfigyelt érthetetlen lelkesedésemre, és a gyakorló pálya közelében megkérdezte: “bezárhatna-e a Liget szívébe”. Én tétlenül álltam a helyzet előtt, hisz eszembe nem jutott, hogy én egy szabad, meleg nyáron dolgozzak. Egy napom volt, hogy eldöntsem. Végül beadtam a derekam, mert miért ne! Max lemondom – gondoltam magamban. Így kezdődött az én történetem a Holdfény Ligettel, melyben több élmény van mint fénykép, de párat azért mutatok, kedvenceim közül.

2

“Bankkesztyű”: Kötélpálya recepció – infópont; biztonságos pénzszállítás 2014-ben. 🙂

Amikor a kötélpálya recepción elfogy az aprónk, az infópontba futunk le váltani. Nos, boríték épp nem volt kéznél, kreatívan megoldottuk.

 

3

Én, Háncs Júlia! Életemben nem gondoltam volna a Ligettel való megismerkedésem előtt, hogy ÉN a VÁROSI prűd lány fogok a kezembe egy háncsolót! 2015-ben elmélyítettem a kapcsolatom egy kivágott fával, mely oly módon “fröcsögött, szaftozott”, hogy felvilágosodtam, mi az a LIGET RUHA. (Mindig kéznél van, ha át kell öltözni.)

4

Lifecamp – Életem első tábora a Ligetben. 2015. március – áprilisában hívott a táborvezető táboroztatni. Gondolkodás nélkül IGENt mondtam. Ez egyfajta lánykérés volt a Liget részéről. 🙂 Rettentően izgultam a kezdés előtt, annyi ruhát, kaját vittem, hogy egy nyarat kihúztam volna. Egy elég határozott és segítőkész nevelői csapatot fogtam ki. Sokat tanultam tőlük, a további táborokban minden itt szerzett tudást fel tudtam használni. A gyerekekkel való foglalkozás kikapcsolódás számomra, az hogy a természetben tehetem ezt, csodálatos. A harmadik napon általában eljön a holtpont és a 24 órás felügyelet már nem csak kikapcsolódás lesz, hanem egy kihívás. Türelem, lazaság, határozottság, figyelem, jókedv, humorérzék, állóképesség. Azt hiszem, ezek elengedhetetlenek egy tábor felügyeletéhez.  A második Lifecampben (minden évben két turnus van) a számomra  legkedvesebb, legjobb nevelői csapattal táboroztattam. Barátokra leltem, akikkel azóta is minden évben vállalunk együtt egy Lifecamp-et.

6

Szeretek táboroztatni, de vannak nehéz helyzetek. Mikor a Spar megbízásából egy tábort szerveztünk az ott dolgozó szülők gyermekeinek, talán a legnehezebb táborom volt úgy, hogy egy szuper csapattal volt szerencsém itt is dolgozni. Rengeteg érdekes, csibész kölyökkel lehettünk együtt, akik egyik pillanatban megkönnyítették, másik pillanatban megnehezítették a dolgunkat. De ez így volt jó, így volt izgalmas.

7

Ő Viki.Vikivel minden nap kellett közös selfie-t készíteni. Tábor végén ezzel a mondattal távozott: “Menek haza!” <3

8

Háncsolás, gereblyézés, megannyi kerti munka után megismerkedtem a Liget vizes élményével is. Az álom otthonunkat (Tipiket) ezzel a kedves eszközzel mostuk le, létra segítségével. Bővült ezután is a Liget-kollekcióm – mindig jól jön egy gumicsizma. Lehet, én nem vagyok normális, de ez is nagyon vicces és jó élmény volt számomra. 🙂

9

Lifecamp útvonal bejárás 2016-ban. Nagy élmény volt, sok kalanddal, eltévedéssel. Ő Anita, akitől sokat tanultam szakmailag, és a vendégekkel való kommunikációról.

10

Lifecamp 2016: csodálatos kép, egy csodálatos táborról, egy csodálatos csapattal, és csodálatosan jó fej gyerekekkel.

11

Tavaly ősszel, amikor rájöttünk Petrával, hogy a Liget lassan bezárja kapuit és téli álmot alszik.

Nos, hol is kezdjem: amikor a Ligettel közelebb kerültünk egymáshoz, úgy Petra és köztem is egy szorosabb kapcsolat alakult ki. Mára már barátságnak mondhatom. Őrült, bolond, hangos – csak úgy mint én. 🙂

12

A 2016- os szezon egyik legszuperebb napja után. Sok és kemény munka volt aznap, de ezzel a dolgozni akaró és tudó bandával, minden könnyebben ment. Petra, Dóri, Helga, Zsuzsi.
Ebben az évben csatlakozott hozzánk Zsuzsi, a szőke démon, aki egy mondattal levesz mindenkit a lábáról. Olyan löketet adott a Ligetnek, amivel az idei, 2017-es évet csúcsformában, 260 km/h-val kezdtük el. Zsu, vezetői asszisztensként dolgozik a Ligetben. 2016 őszén sokat dolgoztunk együtt, ezalatt az együtt töltött idő alatt rengeteget tanultam tőle. Türelmet, megértést és nem utolsó sorban megtanította nekem azt, hogy tekintsem meg néha a dolgokat a másik oldalról is.

Február, 2017. – Liget, a szerelmünk téli álmot alszik áprilisig, ám mi már szorgosan készülünk a nyárra. Ezen a tábori nevelői megbeszélésen sajnos nem tudtam részt venni, de a kedves kollégáim végig közvetítették nekem az egészet. Ott készült ez a kép. Köszönöm Nektek! 🙂

13

Aztán jött a március. Helgával szorgalmasan mi is beálltunk segíteni a Liget előkészületi munkáiba. Eleinte haszontalannak éreztük magunkat a sok szerszám között, ám egy nap eljött a mi időnk! Talán ott köttetett meg a házasságunk a Ligettel, amikor megtanultam használni a HILTI-t. Hálát adok Matyinak, a Liget karbantartójának, akit nevezhetünk jelen helyzetben a papnak, hogy a kezembe adta és elmondta, hogy működik. Innentől kezdve már bátrabban nyúltam a többi szerszámhoz is, 9 méter magasan is vígan fűrészeltem a zavaró, belógó ágakat.

14

Timivel a türkiz pályát festettük. A 2017-es Liget Karbantartási Kollekciónkban.

15

Timi 12. évét kezdte meg a Ligetben idén, ám most már szolgáltatás vezetői pozícióban. Az egy hullámhossznak köszönhetően könnyedén együtt dolgozunk, és megértjük egymást félmondatokból is. Megkaptam tőle és a Liget ügyvezetőjétől azt a bizalmat idén, hogy én lehetek a helyettese. Talán ez már a nászút.

16

Ahogy visszaolvastam, amit írtam, magam is meglepődtem, mennyi jó emberről, mennyi barátról mesélhetek, akikre büszke vagyok, akikért hálás vagyok, amit igen, a Ligetnek köszönhetek. Számomra ennél nagyobb motiváció nem létezik. Kívánom mindenkinek, hogy megtalálja azt a helyet az életében, ahol szívesen van, ahol jól érzi magát, és ahol olyan emberekkel lehet, akikkel egyébként a szabadidejét is töltené. Ahol megbecsülik, és bizalmat adnak neki.

A természetről nem is beszélve. Aki teheti, kukkantson be, megéri!

J.

 

Egy, egyen, egyenlő

Coco Chanel a 20. század elején kezdte pályáját, amikor a modern eszmék – például a női egyenjogúság gondolata – már megerősödőben voltak, de az öltözködésben egyszerűen még nem léteztek olyan eszközök, melyekkel ki lehetett volna fejezni az új szemlélettel való azonosulást. Coco képes volt megtalálni a tökéletes megoldást. Olyan merész újításokat vezetett be, melyek másnak eszébe sem jutottak. Megszabadította a nőket a fűzőtől, női nadrágokat készített, leegyszerűsítette a kalapviseletet, népszerűvé tette a rövid hajat, megalkotta a fekete színű „kis ruhát”, és sorolhatnám. Ruhái nemcsak funkcionálisan voltak jobbak a korábbi divatnál, hanem megteremtették a lehetőségét annak, hogy akik modern nőnek és az új eszmék hívének tartották magukat, ezt öltözetükkel is kimutathassák.

A megjelenés összetett üzenetet hordoz. Ez nem újdonság. És bár egy kis feketét mindenkinek kötelező „raktáron tartani”, nem minden szituációban felhasználható.

Oké, de hogy jön ez most ide?

Főleg nőkkel dolgozunk. Zömében nők vagyunk. A már-már matriarchális – de mindenképp feminin – csapat felállás még egy kalandpark életében is előtérbe helyezi a női kérdéseket.

Egyenjogúság, egység, egyenlőség ide vagy oda, a nő akkor is nő, ha gokartot emel az Opelra, vagy falmászót biztosít az ÍrottKavicsnál. Vonatkozik ez az egyenruha viselésére is.

Senki nem akar egyforma lenni, mindenki a maga láthatóságát keresi.

Már többször szó esett köztünk a zöld póló viseléséről. Egyesek szerint megtiszteltetés, mások csúnyának látják (nekem sem színem a zöld, na bumm), van akit hidegen hagy, minden esetre kell. Kiemel minket, ezzel segít Nektek. Különben Coco azt mondta: “A világ legszebb színe az, ami jól áll neked.”

Szeretik a zöldet, szeretik a zöld pólót. :)

Szeretik a zöldet, szeretik a zöld pólót. 🙂

 

De hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon, mi is újítunk, változtatunk, próbálkozunk – a láthatóság, megkülönböztetés és az egység jegyében.

Rövidre zárva: új kabátokat vettünk. 😀

Tegnap kitelepültünk Szombathely Fő terére, hogy megmozgassuk az általános- és középiskolás lurkókat.

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/tavho_flashmob_2017

A Szombathelyi Távhőszolgáltató Kft. és a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének felkérésére játékos vetélkedőt terveztünk és vezényeltünk a lelkes és nagyon ügyes csapatoknak; az új kabikban!

A csajok kabátja rózsaszín. Vagy pink. Vagy pinkrózsa, esetleg lazac… Na jó, még női szemmel is nehezen behatárolható, hogy ez a szín pontosan milyen rózsaszín, a fiúkat meg hiába kérdeznénk … De! EGYségesen EGYet értünk abban, hogy ezt az EGYen ruhát szeretjük. EGYek vagyunk. 😉

Mi is minden játékot kipróbálunk. Erzsi az aknamezőt, Szandra és a fiúk a gokart pályát tesztelik.

Mi is minden játékot kipróbálunk. Erzsi az aknamezőt, Szandra és a fiúk a gokart pályát tesztelik.

 

Most a férfidivat alakulásának egy fontos állomását sem részletezném, de tájékoztatásul elmondom, hogy a fiúkat narancs-fekete színkombinációjú kabátban ismeritek fel.

Természetesen majd nyomdáztatjuk, úgy lesz tökéletes.

Szuper csapatok: a vetélkedő győztes középiskolás csapata és a Holdfény Liget csapata – női szekció.

Szuper csapatok: a vetélkedő győztes középiskolás csapata és a Holdfény Liget csapata – női szekció.

 

Nem tudom Coco mit szólna, de a funkcionalitás, az egyenjogúság és az egység biztos tetszene neki. Ugye? 😉

Zs.

Hogy én eddig miért nem voltam itt!?

Nagy várakozással néztem április elseje elé, hiszen az első alkalommal voltam úgy a Ligetben, hogy az nyitva volt a nagyközönség előtt. (Idén csatlakoztam a csapathoz és bevallom, korábban soha nem jártam még kinn a Holdfény Ligetben)
Jó volt látni a már reggel nyolckor igen lelkes animátori társaságot, akik ugyanolyan izgatottak voltak, mint én, pedig legtöbbjüknek ez már a sokadik szezonnyitása volt. Az időjárás maximálisan velünk volt, az utolsó simítások, ellenőrzések után várhattuk a vendégeket, akik 11 óra körül el is kezdtek befutni.
Időközben én is hazaugrottam a lányomért, hogy gyerekszemmel is lássuk, milyen a Liget. 🙂 Nagy lelkesen vágtunk bele a kalandpark felfedezésébe. A kötélpályákat a Manósétányon keresztül közelítettük meg. Minden feladatot teljesítettünk, megszólaltattunk felfelé menet az összes fahangszert is, mert ugyebár mindent ki kell próbálni.

Liget_nyitás_2017 (15)
Fenn a kötélpályáknál már nagy élet zajlott, mi is becsatlakoztunk az oktatópályára. Egyelőre én csak a földről szemléltem az eseményeket, a Liget szolgáltatásainak kipróbálása részemről még várat magára. Lányom viszont nagyon élvezte a legkisebbeknek kialakított pályákat, így felmerészkedett magasabb szintre is. Na, itt azért volt egy kis pánikolás féltávnál, de az egyik animátor segítségével végig sikerült csinálnia.

Közben egyre nagyobb nyüzsgés lett az erdőben, egyre több fán mozgolódtak sisakos-beülős emberek, a kisvasút is minden menetre megtelt felnőttekkel-gyerekekkel és az új szolgáltatásunk az e-MonsteRoller bemutató két darabja is szinte folyamatosan használatban volt.

Liget_nyitás_2017 (60)
Bár sokan voltak, mégis számomra az egyik nagy élményt az jelentette, hogy a természetet nem nyomta el az ember, hanem beleolvadt, eggyé vált vele. Az erdő nyugalma, a madárcsicsergés, a virágzó fák, a jó levegő, mind-mind megmaradt, csak kiegészült sportoló, kalandokat kereső emberekkel.
Bár fáradtan, de élményekkel tele vettük az irányt hazafelé. Be sem ültünk az autóba, lányom már érdeklődött mikor jövünk legközelebb. A nyitási izgalom elmúlt bennem, bár inkább azt kell mondanom „Ligetrajongássá” változott.

M.K.

Final countdown – a végső visszaszámlálás

Mikor 1986. március 26-án a rádió mellett ült a svéd Europe zenekar bizonyára hihetetlen izgalom járta át várakozásukat, hogy felcsendüljön daluk az éterben. Ekkor még nem tudhatták, mekkora siker lesz és több millió ember életében egyszer biztosan fontos szerepet tölt majd be ez a pár hangból megkomponált remek muzsika.

Ha 2017. március 1-jén meghallgattuk volna, valószínűleg gyomortájéki szorítás érzése fogott volna el minket. Nem tettük és milyen jól tettük!

Az azóta eltelt három hét végeláthatatlan munkabozótjában szinte eltévedtük, de ha hiszitek, ha nem, végre látjuk a fényt az alagút végén.

Az időjárás kegyes volt hozzánk, így március első napjaitól a tél során megtervezett külső munkálatoknak is neki tudtunk látni. A kötélpályák és a mászófal alapos szervízelése, festése és ellenőrzése jelentős órakeretet emésztett fel, de megérte. Kijelenthetjük, használata továbbra is biztonságos és élvezetes.

Szakmailag és lelkileg is támogat minket a természet. :)

Szakmailag és lelkileg is támogat minket a természet. 🙂

A kisvasút és egyéb kerekeken guruló járgányok szervíze ezzel párhuzamosan okozott ugyan fejtörést, mára azonban hátra dőlhetünk.

Apropó hátradőlés: ránk férne egy alapos masszázs! A rengeteg gereblyézni való falevél és a metszésekből lepottyant gallyacskák alaposan megdolgoztattak minket. Régi animátoraink önkétes munkája nélkül talán még most is térdig gázolnánk a száraz levélkupacokban. (Egyébként érdemes lenne egy levélrugdosó pályát kialakítanunk, van valami szórakoztató a száraz levél rugdosásban és különösen megnyugtató hallgatni, ahogy ropog, zörög az ember lába alatt.)

Ha már a régi animátorokról szó esett: ezért szeretem ezt a közösséget. Bármikor, bármiben számíthatunk egymásra, mindenki magáénak érezheti a Liget utolsó fűszálát is. Önként és dalolva, rengeteg nevetéssel küzdjük át magunkat mindenen. Ez a mi kalandunk, és ahogy a szlogenünk is mondja „Mindenünk a kaland!”. 😉

Indián bab vagy paprikás krumpli?” napirendi pont a tábori menüsor egyeztetésében.

“Indián bab vagy paprikás krumpli?” napirendi pont a tábori menüsor egyeztetésében.

 

A kemény fizikai és szellemi munka mellett időt kerítettünk a tábor és napközi előkészítését szolgáló nevelői értekezletekre, sőt a toborzás is elindult. Megtartottuk idei első kiválasztó napunkat. Rendkívül lelkes, nyitott jelentkezőkkel találkoztunk.

Ezek a napok sokat segítenek feltöltődni, erőt meríteni az előttünk álló feladatokhoz.

Ha most kellene meghallgatnunk a Final countdown-t, bizony mi is az izgatott várakozást éreznénk. De hogy ne csak feltételezzek, ígérem, pénteken felsír az elektromos gitár és az utolsó, nyitás előtti értekezleten megörvendeztetem a kollégákat ezzel a világhírű klasszikussal.

Április 1-jén találkozunk a Ligetben!

O.Zs.

Útfélen

„…nekünk még mennünk kellett tovább. De nem számít, az út az élet.” Egy kultikus regénynek, az Útonnak a mottója ez, de talán az egész műfajé is, akár irodalomról, akár egy road movie-ról van szó… Utazás, vándorlás, meg nem állás. Ezek hősei sosem ragadnak le egy helyen sokáig, de rengeteg érdekes embert, izgalmas történetet ismernek meg. Kapunk néhány mondatot, melyek megörökítik a nagy utazás mellékszereplőinek legfontosabb oldalait, majd megyünk is tovább főhőseinkkel, hogy újabb idegenek legyenek ismerőseink, barátaink az Út hosszabb-rövidebb megállóin.

De róluk, akik nem úton, csak útfélen vannak, csak mindig azt tudjuk meg, ami a főhős oldaláról fontos. De kik ők? Hogy élnek? És a legfontosabb, ők mit mesélnének? Continue reading