Kalandtúra a Gencsi gyerekekkel a Szentkútra

Képes útibeszámoló – 16 gyermek, 7 segítő, 1 négylábú, egy kalandtúra…

Szombat délután csodás tavaszias időben 16 Gencsi gyerkőccel rövid kalandtúrára indultunk a Szentkúthoz. Ez a túra egy néhány programból álló téli sorozat első eleme, mondjuk, hogy ismerkedés… a gyerekekkel, egymással, túrázással.

A Liget csapatát Ivett, Laura és Gergő erősítette. „Önként” teljesítette a kalandtúrát segítőként velünk Eszter, Sanci, és Gyuri, no és persze Dózer, Ivett hűséges négylábúja (aki, szó mi szó, a legnépszerűbb volt a gyerekek körében, talán nem is volt olyan gyerkőc, aki ne sétáltatta volna).

P1050297A rövid ismerkedés után Apáti felé vettük az irányt, a régi gyermekotthon mellett a falu határában értünk ki a rétre, ahol az ott szálláson levő marháknak nem volt akkora népszerűsége, mint a szalmabáláknak. Jó kis móka kerekedett. A gyerekek némelyikét a nyári táborokból már jól ismertük, sok közös élmény van mögöttünk, de a többieknek is eddigre megjött a kedve a barátkozáshoz. Tőlem például megkérdezte az egyik törpe: „hogy tudsz ilyen ügyesen ugrálni, ha már ennyire öreg vagy? Redbull-t iszol?…”

P1050327

Perenyét érintve indultunk tovább, ahol a közeli kertészet tulajdonosának farmja mellett vezetett utunk. A csüngő hasú malac és kecskék, juhok sokasága remek látnivaló volt. Alig volt kedvük továbbindulni a gyerekeknek, volt, aki már itt „elég fáradtnak” érezte magát.

P1050348

Perenyét elhagyva rövidesen a Szentkúthoz értünk, ahol már meglepetés kincskeresés várta a kis csapatot. Az elrejtett cukorkák közül kellett megkeresnie a kis csapatnak minél többet a kápolnakertben. Nagyon sikeresek voltak.

Az igazságos elosztás

A „zsákmány” igazságos elosztás, talán nehezebb feladatnak bizonyult, mint a megtalálás, végül azért sikerült egyenlően elosztani a talált cukrokat, csokikat. Kis pihenő és uzsonna után hazafelé vettük utunkat.

A mediterránnak tűnő sétaúton az örökzöldek között értük el az Ördögkövet, ahol elolvastuk a táblán található idézeteket a helyi idős emberektől, hogy mit is kell tudni erről a kőről, majd némi szántásjárás után a Gyöngyös patak mellett 2 szigetet érintve folytattuk túránkat, ekkor már kissé sötétedett. Minden felnőtthöz kapcsolódott néhány gyerkőc és kedvesen csacsogva kérdezgettek minket, vagy épp meséltek magukról. No persze egész úton sorban állás volt, hogy aktuálisan éppen ki vezetheti a Dózert, vagyis épp kit húzhat a Dózer…

P1050305

Mindenki, még az aprónép is a saját lábán tette meg a távot és tértünk haza a szürkületben.

Jól éreztük magunkat, folytatjuk!

Ibi