Éves csúcsesemény – Juniorcamp

Sziasztok,

…hát szó mi szó elég rég ragadtunk tollat. A “szezon” javában tart, megannyi kaland és élmény történik velünk nap mint nap, feldolgozásra, megosztásra alig van idő.

Jelen bejegyzésben is idegen tollal ékeskednék. Molnár Bálint, akivel együtt táboroztunk a Juniorcampben sajátos stílusában íródott szösszenetét ajánlom figyelmetekbe. 1. nap

Megérkeztünk a Ligetbe. Mondanom sem kell, hogy mindenki be volt zsongva, hogy újra talizhat rég nem látott spanjaival. Egy kis puszilkodás után a szabadidőben én fociztam az Egonnal, az Erikkel, az Ozorai ikrekkel, a Lacival meg a Horival. Kicsivel később az Ibibaba szólt, hogy vacs, szal készülődjünk. Nekünk a Horival az a feladat jutott, hogy az asztalt vigyük a teraszra, ami egy „kisebb” kerülővel sikerült. 🙂 Vacsi után egy kis ismerkedéssel fűszereztük a napot. Miután mindenki megismert mindenkit, uticsomagot gyártottunk, megbeszéltük a haditervet, és 11 óra környékén vitorlát bontottunk és szépen dzsanáztunk Velembe. 🙂

2. nap

Felébredtünk Velem legnagyobb kágyilótelepén, ahol lemosva magamról az undorító kágyilónedvet, 45 percen keresztül szitkozódtam szóismétlés nélkül. Kimostam a hálózsákom aztán indult is az osztag fel a hegyre, ahol tartottunk egy rövid pihenőt a Pütyör-forrásnál. A pihenő végeztével fokozott tempóban nyargaltunk a Széleskőhó, ahol mindenki ereszkedett és chillolt egy pöppet. Miután mindenki kiereszkedte magát, megfékezhetetlen tempóban Rohonc felé vettük utunkat. 🙂 After the fürdés vacsiztunk meg dumcsiztunk, de minket nem lehet lenyugtatni, szóval a Lackóval meg a Barnussal még egy picit belevettük magunkat a koromsötét tavacskába.

Megijedtünk, mert mindenki azt hitte, hogy jönnek a dementorok, tehát megtörölköztünk oszt sleep! 🙂

3. nap

Felébredtünk Rohoncon (durva :O). Lezavartunk gyorsan egy reggeli fürdést meg jumpingot, oszt reggeliztünk. Miután mindenki jóllakatta magát, elhagytuk Rohoncot és a Pinka-folyót vettük Zielpunkt-nak, de előtte megálltunk a Zielpunkt-nál és bevásároltunk. 🙂 Egy rövidke evészet után húztuk tovább a csíkot, de az út felénél kábé Narda közelében elkapott minket egy akkora zuhé, hogy ihajja-csuhajja! Még az a szerencsénk, hogy pont útba esett egy házikó, aminek az erkélyén csaptunk egy spontán heringpartit 20 négyzetméteren. 😀 Még jó, hogy Ibibaba megint ott volt fejben, és három telefonbeszélgetéssel fullos szállást is szerzett nekünk. 🙂 A Gábor vitt el minket a nardai Községházba, vagy hova. Mivel sokat kellet fordulnia, így lehetősége adódott csiszolgatnia a már így is tökéletes tolatási technikáit. 🙂 A szállás bevétele után egy kisebb színdarabbal és egy történetes játékkal ütöttük el az időt, aminek én lehettem a szenvedő alanya. 🙂 After the game szunyáltunk.

4. nap

Nagyon meglepett, hogy már harmadszorra ébredtünk ott, ahol elaludtunk. Gyors breakfast és kajcsigyártás után goingoltunk to the Pinka és kenuztunk. 🙂

Én az Esztivel meg az Egonnal voltam egy jacht-ban. Voltak borulások dögivel, de végül csak-csak partot értünk, szóval Aranycsapat-Titanic 1-0. 😀 Amíg azt vártuk, hogy Gabesz cimboránk meghozza a táskákat, ismét chilloltunk és gengültünk a szalmabálákon, ahol a Noaomi istenkirálycsászár képeket lőtt rólunk. De hát az idő szalad ugyebár, szóval gyorsba visszacammogtunk a kiindulóponthoz és útnak eresztettünk origami kishajókat, amikbe kívánságokat írtunk. :3 Minden jó dolog egyszer véget ér, tartja az ősi szuahéli mondás, tehát sétálnunk kellet weiter a Pali platzára. Vacsi után még dumcsiztunk az Egonnal, a Palival, az Ibivel, a Noaomival, aztán visszamentünk az ágyikónkba és bevágtuk a vízilóbőrt. 🙂

5. nap

Ma már sajnos nem sikerült betartanunk azt az „ahol elalszom, ott ébredek” manővert, ugyanis Dorisz barátunk Egon mellett aludt el, de furcsa módon az Encsi MELLett ébredt (kihagyhatatlan szóviccc volt, bocsi! :D) Nem bírom Wwwwwwwwwwwww! Összedobtunk egy Frühstück-öt, aztán Burgot vettük célkeresztbe, de előtte egy kisboltba annyi Traccspartit vettem, hogy huh! És persze beugrottunk megkukkantani a Pali lovacskáit is. :3 Naszóval, Rohoncon annyit szaltóztunk a Levivel, hogy most is szédülök, röpiztünk, ahol Eszter barátunk megcsillogtatta hatalmas helyben állás képességét. Kb. 4-kor elkezdtünk dzsalni Dozmatra, mindenki arcán 3 kiló tussal. 🙂 Az út keservesen hosszú volt, de végül is csak odaértünk, ami meg zsír volt, mert a Zsuzsi farmján voltak kecskék, lovak, kutyák, meg egy szamár, ami vészjóslóan merengette tarka-barka falloszát. És persze a Laura palija a Harcikköl Dancsó is befutott, szóval király volt az este. 🙂 Megvártuk a 00.00-t, mert az Ozorai fivéreknek Birthday-ük vót. 🙂 Egy kis zenehalli után ismét nyugovóra tértünk a holdfényes ég alatt. 🙂

6. nap

Mára már Dorisz is be tudta tartani a fent említett manővert, szóval mindenkinek jól indult a reggele, főleg a Zsuzsi kutyájának, amit volt szerencsém szétsimogatni. 🙂 Reggeli, uticsomaggyártás, fotózkodás, és a Zsuzsitól való elbúcsúzás után megindultunk Bucsu felé, ahol a körforgalomnál egy kiskutya szegődött mellénk, amit hamar elneveztem Abraham Britneyspears-nek. Egy nagyon fájdalmas és kínokkal tarkított séta után egyre jobban közeledtünk a Ligethez. 🙂 Egy kocsmánál, ahol megálltunk, megint bespájzoltam Traccspartiból annyira, hogy már nem is kívánom. Tovaszárnyaltunk. Felmentünk egy hegyre, ahol a hű vezetőnk, nevezetesen az Ibibaba, azt mondta, hogy ráfordultunk a célegyenesre…! Ennek ellenére az egész brigád azt tapasztalta, hogy a célegyenes több mint az aznap délelőtti túra. Szévvolt Ibi, majd várunk a vizsgán! Mikor befutottunk a Ligetbe, az összes ott dolgozó rózsaszirmokat dobálva fogadta a kifáradt, leharcolt csapatot. Na jó, nem, vicc volt! Kaptunk egy levest, meg húst rizzsel. Lent leültünk egy körbe és egyszer csak egy torta bukkant fel a láthatáron az Ozorai bratyóknak címezve! 🙂 Hamar szétkentük az arcunkon, mert mi ilyen kulturlények vagyunk. 😉

Egy sírós zárókör után mindenki nagyon könnyes búcsút vett mindenkitől, és hazavágtattunk. 🙂 Nekem nagyon tetszett ez a tábor és a csapat is, és remélem, hogy jövőre ilyen lesz, vagy talán jobb! 🙂

 

 

LOVE YA ALL! 🙂