Kilencedik heti táborozás-Lifecamp 2

Újabb hét, újabb tábor…

Lifecamp.

Rutinos táborozó, Pap Gergő ír az élményeiről…

DSCF9200

Kétszer voltam már Tipicamp-ben, így nyilvánvaló volt, hogy idén is jövök, immár Life-ba. Az első nap mindenki meg volt ijedve, főleg a nevelők, mivel csendben ültünk a helyünkön. Ez először unalmas, aztán vicces kezdett lenni, de estére valamennyien elsőnek megtaláltuk, hogy kivel fogunk egy tipiben aludni.

Másnap kipróbálhattuk a kötélpályákat, és este elhangzott a tábor jelmondata: „a rendszer jellegéből adódóan”, amit Zoli szerint én mondtam, én szerintem pedig Zoli mondta, de ez nem derült ki. Este két csoportra oszolva ki kellett derítenünk, hogy „kié is a zebra?”, ami nekünk sajnos nem sikerült, de mondták, csütörtökön újra megpróbálhatjuk.

Harmadik nap délelőtt csapatépítő játékokat játszottunk, a könnyű az volt, hogy volt néhány játék, amiket mi, visszajárók már ismertünk, de elmutogatni se könnyű ám mindent! Délután visszavittünk egy pónit a faluba, ahol a gazdájával volt egy kis incidens, ugyanis Oszit nem túl fényes állapotban kapta vissza. Este megbeszéltük, kinek mit érdemes az expedícióra vinnie, majd korai fekvés. A tábor egyik fénypontja még aznap este volt, amikor Laura minden előzmény nélkül hátba spriccentette Zolit (???).  A többi csak hab a tortán.

Másnap reggel Városhodász felé vesszük az irányt. Úgy terveztük, kb. 25 km fogunk legyalogolni. Bozsokon megálltunk a cukrászdába, és szerintem mindenki megtanulta, ha másért nem is, egy jó sütiért érdemes ellátogatni ebbe a kis faluba. Utána átkeltünk a határon, Rohoncon megálltunk pihenni, és utána meg sem álltunk Hodászig. Ott aztán lepakoltunk, és párokba állva felállítottuk a bivakokat. 10 óra körül kaptuk az infót, hogy aki akar, van egy fedett rész, oda bemehet aludni. A tábor kétharmada ki is használta ezt, én a társammal maradtunk, mert már jól berendezkedtünk. Fél 11-kor viszont jött Rami, és mondta, hogy mindenkinek kötelező bemenni a fedett részbe. Mi nem örültünk ennek, mindegy. Reggel fél 10 körül elindulunk hazafelé, én a részemről teljesen el voltam ázva, de a hangulat Hodász után teljesen jó volt.

DSCF9262

DSCF9271

Bozsoknál a csapat ketté vált, fele jött busszal, mi mentünk gyalog. Bozsoktól a gyalogosoknál a hangulat verhetetlen volt. Előkerültek a viccek (Vízi muty-muty!), és eljutottunk oda, hogy elég volt egymásra néznünk, és röhögő görcsöt kaptunk. Innentől kezdve mindenhol vicceket meséltünk egymásnak. Hazaérve felköszöntöttünk a két szülinapost.

Utolsó nap ismét két csapatra váltunk, és csapatépítés, illetve ereszkedés várt ránk. „Nagyon jó érzés volt” 18 m magasból szakadó esőben lecsúszni!

Másnap mindenkitől könnyes búcsút vettünk, és megbeszéltük, hogy jövőre újra itt, ugyanúgy és ugyanazokkal, akikkel idén!